Azt tudom magamról, amit mások mondtak rólam?!

Azt tudom magamról, amit mások mondtak rólam?!

Ez a kérdés egyre gyakrabban cseng vissza a fülembe, vajon igaz-e, vajon ez velem is így van?

Azt kell hogy mondjam, minden elfogultságommal együtt hogy bizony igen, pontos a mondat…

Az előző blogbejegyzésemmel mutat némi összefüggést a mai téma is, hiszen a mások ( milyen érdekes hogy a Trónok Harcában is így fordították le a rusnya, zombiszerű szörnyeket) köztünk élnek!

És minden nap minden pillanatban pecséteket osztanak, megítélnek, kereteket készítenek, visszatartanak, fenékbe billentenek, és nagyon is számítanak.

Azt hiszem egyet értünk ha mind feltesszük a kezünket arra a kérdésre, Ki volt már úgy, hogy egy másik személyt egy másodperc alatt el tudott helyezni a saját kis fakkos dobozkájában? Hát bizony, a mások, azok MI vagyunk, mindannyian, köztük ÉN is meg TE is…

Személyes tapasztalatom

Nagyjából egy éve, életemben először elmentem egy Buddhista elvonulásra, Tarba.
Nagy izgalommal, na meg félelemmel olvastam hogy mi is vár rám majd ezen a két és fél napon.
A program nagyjából napi 10-12 óra közös éneklés magyar valamint tibeti nyelven, meditáció, tanítások, szolid étkezések, az első napon, felkészülés az elvonulás valódi napjára, amelyet megelőz a fogadalom letétele.
A fogadalom lényege egy abszolút magasztos felajánlás a világ számára, együttérzés, segítő gondolatok, mantrák, és énekek.

A fizikai fogadalom ehhez kapcsolódóan hogy 24 órán keresztül nem iszol, nem eszel, nem beszélsz, és nem ölsz (természetesen itt minden olyan élőlényről van szó, akit teljesen véletlenül, tudatunkon kívül sajnos megölhetünk).

Ilyenkor az ember lánya azért kezd egy kicsit elbizonytalanodni, nem iszom? Nem beszélek? Üldögélek napi 10-12 órát énekelgetve valamit, amit jórészt nem is értek? 

Nos pontosan erről van szó, igaz némileg sarkítva.

Mindeközben egy rég olvasott mondat járt a fejemben: Arra kell menni, amerre az ellenállást érzed magadban, ott vár a fejlődés is.

Szóval belevágtam, persze nem egy magam, egy, számomra legfontosabb barátom társaságában, mert hát együtt tényleg minden könnyebb.

Egészen komoly megtapasztalások sora várt Rám ebben a 24 órában, gyakorlatilag egy olyan érzelmi és néha fizikai hullámvasút amelyre még véletlenül sem voltam felkészülve.
Egy mondhatni steril (információtól biztosan) környezetben, csak és kizárólag a fejemben lévő adást hallottam, néhol egész hangosan, egészen sértően, máskor kicsit nyugodtabban, de csendet talán ha tizedmásodpercekre tudtam csak produkálni.

És hát kiről másról is szólhatott a műsor mint Rólam, hiszen ha egy kicsit felhangosítod Te is, becsukva a szemed, hátra dőlve a székedben, zömében magadról gondolkodsz, magadat utasítod, magad sértegeted, és azért időnként magad dicséred meg…

Azok a mondatok futottak legtöbbször amit hallottam, magamról, néha magamtól, de sok külső hang is volt ott. Kezdtem összezavarodni, mérges lenni, most akkor kinek van igaza, vagy egyáltalán mi az igaz?

HÁT MINDEN!

Minden igaz, az vagyok amely mondatokat a belső műsor mondja, az hogy a gondolat kitől származik, vajon egy iskolatárstól, vagy szülőtől, tanártól, esetleg pártól?

Teljesen mindegy.

Amint beépül a műsorba már nem érdemes ujjal mutogatni másra, magadévá tetted, természetesen ezek nem csak negatív mondatok és kijelentések, mégis amikor nem tudjuk elterelni a figyelmünket ezerféle dologgal, akkor mint egy
szikla úgy zuhannak ránk, majdhogynem összenyomva minket.

Szegény Kati…már majdnem el is hittem milyen szörnyű nekem, aztán jött a „megnyugtató” felismerés, hogy erre én mind ÉN adtam az áldásom, amikor a gondolataim közé fogadtam, magamra bélyegeztem, és sokszor igazoltam is hogy bizony én ilyen vagyok:
Ilyen trehány…
Ilyen szétszórt…
Ilyen nemtörődöm…
Nem is sorolom tovább, szóval hosszú kis listát tudna írni bárki, kapásból, ha arra kérném írjon magáról 10 olyan tulajdonságot, amitől szívesen megválna.

Aztán jön az ellenállás!

Mindenki …, Én ilyen vagyok!

Aham, ezt is mondta nekem valaki? És ő kellő magabiztossággal győzött meg róla, neki bevált, ingyen adja, vegyem meg, próbáljam ki, nekem is beválik majd..
Csakhogy semmi nincs ingyen, egy ilyen mondattal egész hosszú időre kivonhatom magam a forgalomból (amely a változás- a fejlődés maga), csak mert egy kicsit jó így üldögélni a langyos, mondjuk azt vízben.

Szóval a végső felismerésem ezen a csodálatosan izgalmas, csendes napon az volt, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy ki mit mond nekem Rólam, ha azonosulok ezzel, azzal bizony dolgom is van!

De mit tehetünk ezzel?

Úgy gondolom az önismereti munkával olyan védőburkot tudsz felépíteni amely megszűri a számodra, és Rád vonatkozó hasznos, és nem túl hasznos információkat, így történhet hogy amire még egy évvel ezelőtt felpattantál volna, -magadra vetted volna- milyen képletesen fogalmaz a magyar nyelv!
Azt ma már szinte (vagy teljes egészében)meg sem hallod!

A legjobb Ear-Zoom (hallókészülék, még a teleshopban próbálták az emberekkel megvetetni), csak fordítva működik, használatával nem hangosítod a külső zajokat, épp ellenkezőleg, szelektálódva, a számodra valóban fontosakat fogadod be.

Minden nap új lehetőség, sőt minden pillanat az!


Csinálj új dolgokat, olvass, tanulj, ismerkedj, próbálj ki mindent ami szíved vágya, és töröld ki azt a kis dög mondatot hogy én Ilyen vagyok!
Mert te sokkal több vagy, színesebb vagy, izgalmasabb vagy mint azt bárki más is gondolni merné!

Ha tetszett a bejegyzés, és úgy gondolod más is szívesen olvasná- oszd meg vele és TreeYourSelf!

Ölellek,

Kati